Kosár
0
0 Ft
Inspiráció: MOMgardrob
2025.09.15
B. Janka_Már anyaként írom_02
2025.05.27
Új blogsorozatunkban édesanyák első megéléseit olvashatod.
Vásárlóinkkal és követőinkkel tartjuk a kapcsolatot a várandósságtól kezdve, ők osztják meg velünk a történeteiket, először- Már anyaként írják le megéléseiket.
Célunk ezzel az új sorozattal az, hogy tudd, nem vagy egyedül! Sokan sokfélék vagyunk mi nők, de az anyaság összeköt minket, hiszen mindannyiunk előtt egy új és ismeretlen életszakasz nyílik, melyben támogatásra van szükségünk.
Hiszünk abban, hogy a sorokon keresztül is hatással tudunk lenni egymásra, hogy a másik történetét olvasva érezzük a hasonló életszakaszban való osztozást. Mindannyiunknak az anyaság első időszaka a legnehezebb, ezért fontosnak tartjuk a történetek megosztását. Bízunk abban, hogy enyhülhet a feszültség bennünk, ha látjuk, hogy más édesanyák is hasonló nehézségeken mennek keresztül és bíztatni tudjuk egymást akár a szoptatással, császárheggel, vagy egyszerűen a mindennapok múlásának kihívásaival kapcsolatban.
Kapcsolódj velünk, és írd meg Te is az anyaság első élményeit, kihívásait. Segíts másnak, hogy a soraidat olvasva érezhesse, nincs egyedül!
Ide tudod küldeni: besszerinfo@besszer.hu ; tárgyban ez szerepeljen: "Már anyaként írom" _ Vagy írd meg a lenti űrlapon.
"..néha úgy érzem, nem tudok elég jó és erős lenni"
Fogadd szeretettel , B. Janka gondolatait:
#02 Már anyaként írom
"A császármetszés hegét látom, és hálát érzek, hogy sikerült világra hoznom a kislányom. vegyesek az érzések, boldog vagyok, de ugyanakkor mélyen szomorú – attól félek, nem tudom megfelelően ellátni a kisbabám, aki most a testemen kívül van és aki még mindig a közelségre vágyik.
A heg gyógyulása lassan halad, és minden nadrág kínoz, mert nyomja a sebem, de minden fájdalom benyílalása emlékeztet arra, hogy nem csak a testem, hanem a lelkem is sokat szenved. A lelkiismeretem mélyén tudom, hogy minden anya próbálja a legjobbat adni a gyermekének, de néha úgy érzem, nem tudok elég jó és erős lenni .
Az érdeklődő tekintetek és a kérdések bántanak, és a szívem szakad meg, amikor látom a kisbabámra való figyelmet – közben pedig azon töprengek, vajon elég erős vagyok-e ahhoz, hogy túl legyek a fájdalmakon, és lépjek tovább a gyógyulás felé. Tudom, hogy idővel ez a heg is elmúlik, és a gyógyulás mellett a lelkifurdalás is enyhül, de most minden pici gesztusnak, minden könnycseppnek nagy jelentősége van. Csak egyet kívánok magamnak és más anyukatársaimnak, akik hasonló helyzetben vannak: erőt, hogy egy nap újra, szabadon, boldogan tudjam öleléssel betölteni a napokat, és elfogadjam minden sebemet – mind a testemen, mind a szívemben. "
B. Janka
