"Ne már, a hátam is szélesebb lett?" – Amit senki nem mondott a várandósságról

Az első várandósságom alatt sok mindenre felkészültem. Tudtam, hogy nőni fog a pocakom. Számítottam rá, hogy a csípőm szélesedik majd. Hallottam a lábdagadásról, az álmatlan éjszakákról, a kényelmetlen alvásról.

De arra senki nem készített fel, hogy egyszer csak a bordakörméretem is nagyobb lesz.

Komolyan. A hátam is szélesebb lett.

Ne már! Ezt miért nem mondta senki?

A várandósság közepe felé egyre gyakrabban álltam meg a tükör előtt. Próbáltam befogadni azt a képet, aki visszanézett rám. Már éreztem a változásokat: a nadrág szorított, az alvás egyre nehezebbé vált, a lábdagadás és a csökkenő komfort lassan a mindennapok részévé lett.

A pocakom növekedésére számítottam. Arra viszont nem, hogy közben szinte észrevétlenül kinövöm a melltartóimat.

Először fel sem tűnt. Napról napra egy kicsit szorosabb lett. Aztán a nyolcadik-kilencedik hónap környékén esténként olyan érzés volt levenni, mintha egy szorító övtől szabadultam volna meg. Reggelente pedig már egyre kevésbé volt kedvem újra felvenni.

Persze eszem ágában sem volt nagyobbat venni. :)

Biztos csak a pár plusz kiló miatt érzem kényelmetlennek – gondoltam. Majd szülés után újra jó lesz. Hát… nem pont így történt.

Biztos csak a pár plusz kiló miatt érzem kényelmetlennek – gondoltam. Majd szülés után újra jó lesz.

Hát… nem pont így történt.

A szülés után szinte kizárólag szoptatós melltartót tudtam viselni. A napi 8-12 szoptatás annyira érzékennyé tette a bőrömet, hogy minden varrás, minden szorosabb rész zavart. Éjszaka is melltartóban aludtam, mert a tejbelövellés miatt melltartóbetétet kellett használnom, hogy ne ázzon át a pizsamám.

És persze ugyanazt a hibát követtem el, mint sokan mások.

A lánykori méretem alapján választottam.

Amikor nagyobbat vettem, végre kényelmesebb lett a hátamnak, de a kosárméret túl nagy volt. Ha pedig a kosár passzolt, a körméret szorított.

Őszintén? Fehérneműben azért nem így szeretné látni magát az ember lánya.

Pedig pont ebben az időszakban vágyunk talán a legjobban arra, hogy legalább a ruháinkban jól érezzük magunkat. Amikor káosz van a házban. Amikor mindenhol játékok, mosatlan edények és ruhaszárítók vesznek körül. Amikor úgy érezzük, hogy semmit sem tudunk kontrollálni.

Legalább magunkat szeretnénk összerakni egy kicsit.

Évekkel később rengeteg anyukával beszélgettem, és újra meg újra ugyanezt hallottam vissza.

"Nem ismertem rá a testemre."

"Semmi nem volt kényelmes."

"Csak azt szerettem volna, hogy valami végre jól álljon és jól essen."

Rájöttem, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.

Valójában nagyon sokan benne vagyunk.

Ezért született meg az Aura.

Egy olyan fehérneműt szerettem volna tervezni, amely nem kényszeríti a nőket arra, hogy alkalmazkodjanak hozzá, hanem ő alkalmazkodik a női test változásaihoz.

Már a várandósság alatt követi a bordakosár változását. A rugalmas kialakítás együtt mozog a testtel. Az elhúzható kosárnak köszönhetően könnyen lehet benne szoptatni. A puha, rugalmas anyag kíméli az érzékeny mellbimbókat, miközben a mellméret napi változásait is képes lekövetni.

Mert anyává válni önmagában is hatalmas változás.

A fehérneműdnek nem kellene még egy plusz nehézséget jelentenie.

Nekem sem ezt kellett volna átélnem.

És ha ezen ma már tudok segíteni más anyukáknak, akkor minden kényelmetlenül eltöltött napnak volt értelme.