Kosár
0
0 Ft
Szülés utáni öltözködés
2025.09.17
Adél_Már anyaként írom_03
2025.05.30
Új blogsorozatunkban édesanyák első megéléseit olvashatod.
Vásárlóinkkal és követőinkkel tartjuk a kapcsolatot a várandósságtól kezdve, ők osztják meg velünk a történeteiket, először- Már anyaként írják le megéléseiket.
Célunk ezzel az új sorozattal az, hogy tudd, nem vagy egyedül! Sokan sokfélék vagyunk mi nők, de az anyaság összeköt minket, hiszen mindannyiunk előtt egy új és ismeretlen életszakasz nyílik, melyben támogatásra van szükségünk.
Hiszünk abban, hogy a sorokon keresztül is hatással tudunk lenni egymásra, hogy a másik történetét olvasva érezzük a hasonló életszakaszban való osztozást. Mindannyiunknak az anyaság első időszaka a legnehezebb, ezért fontosnak tartjuk a történetek megosztását. Bízunk abban, hogy enyhülhet a feszültség bennünk, ha látjuk, hogy más édesanyák is hasonló nehézségeken mennek keresztül és bíztatni tudjuk egymást akár a szoptatással, császárheggel, vagy egyszerűen a mindennapok múlásának kihívásaival kapcsolatban.
Kapcsolódj velünk, és írd meg Te is az anyaság első élményeit, kihívásait. Segíts másnak, hogy a soraidat olvasva érezhesse, nincs egyedül!
Ide tudod küldeni: besszerinfo@besszer.hu ; tárgyban ez szerepeljen: "Már anyaként írom" _ Vagy írd meg a lenti űrlapon.
"..Azt hittem, velem van a baj. Hogy mindenki más "érzi", csak én nem. Hogy én rontom el."
Fogadd szeretettel , Adél gondolatait:
#03 Már anyaként írom
"Aktív a babája, anyuka, foglalkozzon vele!" – mondta a nővér, és én ott ültem az ágy szélén, a testem még idegen, a sebem lüktetett, a mellem sajgott, és a szívem tele volt csenddel és zűrzavarral egyszerre. Úgy éreztem magam, mint aki épp most zuhant le egy magas hegyről, és még fel sem ocsúdtam a becsapódásból.
Néztem a babámat… a gyönyörű, apró kis életet… és hirtelen azt éreztem: nem tudom, mit csináljak.
Nem tudtam, mit jelent az, hogy "foglalkozzak vele". Mit csinál egy újdonsült anya másnap? Hogy kell foglalkozni egy pár órás babával, amikor még a saját testemet is alig ismerem fel, amikor még nem tudtam sírni sem rendesen, mert annyira össze voltam zavarodva?
A testem vérzett, a lelkem remegett. És máris anya kellett legyek. Most. Azonnal. De hogyan, amikor még fel sem fogtam, hogy megszületett? Hogy én megszülettem vele együtt?
Azt hittem, velem van a baj. Hogy mindenki más "érzi", csak én nem. Hogy én rontom el.
Az előző nap emlékei még tompán visszhangoztak bennem – a szülés, a fájdalom, a vér, a kiáltások, az első sírása, az első pillantásom rá. Minden túl gyorsan történt, és most itt vagyok, egy szobában, egy új élettel, és valaki azt mondja, csináljam. Foglalkozzam vele. Mintha máris tudnom kéne, hogyan kell.
De én még csak most születtem meg vele együtt. Anya lettem, igen – de nem egyik pillanatról a másikra. A testem megszülte őt, de a lelkem még csak most kezd utat keresni felé.
És tudod, ez nem lustaság vagy nemtörődömség. Ez félelem. Zavartság. Fájdalom. A végtelen szeretet és a totális bizonytalanság furcsa keveréke. Ott vagyok, csak még keresem a hangom. A kezem remeg, de már nyúl felé. A szívem fél, de már megnyílik.
Nem baj, ha még nem tudod, mit kell csinálni. Nem baj, ha még csak tanulod. Nem vagy kevesebb anya attól, hogy az első nap nem voltál "elég aktív". Mert ez nem egy teljesítmény. Ez egy születés – a tiéd is. És idő kell hozzá. Lélegezz. Szerethetsz lassan is. "
Adél
