Már anyaként írom_04_ Az első szülésem története

2025.08.08

olvasási idő: 2 perc

Blogsorozatunkban édesanyák első megéléseit olvashatod.

Vásárlóinkkal és követőinkkel tartjuk a kapcsolatot a várandósságtól kezdve, ők osztják meg velünk a történeteiket - már anyaként írják le megéléseiket.

Célunk ezzel az új sorozattal az, hogy tudd, nem vagy egyedül! Sokan sokfélék vagyunk mi nők, de az anyaság összeköt minket, hiszen mindannyiunk előtt egy új és ismeretlen életszakasz nyílik, melyben támogatásra van szükségünk.

Már anyaként írom- Angi története

"Azt hittem, felkészültem…" – az első szülésem története

"A szülés… Egy olyan élmény, amire próbálsz készülni.
Olvasol róla, beszélgetsz más anyákkal, elmész szülésfelkészítőre, és azt gondolod: "Oké, tudom, mi vár rám."

Én is így voltam vele.
Aztán eljött a nap.

Nem volt egyszerű.
Nem volt "szép és gyors", ahogy reméltem.
Fájdalmas volt, kimerítő, és minden erőmet felemésztette.
És bár végül ott volt a karomban a legnagyobb csodám, a szülés utáni napokban még mindig a hatása alatt voltam.

„Nem vagyok biztos abban, hogy ezt újra meg tudom csinálni.”

Emlékszem, ahogy a kórházi ágyon feküdtem, a baba aludt mellettem, és csak egy gondolat járt a fejemben:
"Nem vagyok biztos abban, hogy ezt újra meg tudom csinálni."

Ez a gondolat zavart.
Zavart, mert mindig is úgy képzeltem, hogy több gyermekem lesz.
Hogy lesz kistestvér, hogy a családunk teljes lesz.
De most? Most csak a kimerültség és a félelem volt bennem.

Aztán teltek a hetek.
A testem lassan gyógyult, de ami igazán fontos volt: a lelkem is kezdett helyére kerülni.
Megtanultam, hogy amit éreztem, az nem gyengeség. Hanem annak a bizonyítéka, hogy óriási erőt adtam ki magamból, egy olyan helyzetben, ami életre szóló nyomot hagy.

Rájöttem: a szülés nem csak egy nap, hanem egy folyamat.
És hogy nem baj, ha idő kell ahhoz, hogy újra bátorságot gyűjtsek.
Mert az erő ott van bennem – és egyszer, amikor készen állok, elő fog jönni újra."

Angi

Napi üzenet:

nem vagy egyedül