olvasási idő: 4 perc 

Régen azt gondoltam, hogy:

 ha jön egy új életszakasz,  lecseréled a ruháidat.

Mintha az új verziódhoz automatikusan új gardrób is járna. Más szabás, más színek, más stílus.
Aztán anya lettem, és rájöttem, hogy ez sokkal bonyolultabb ennél. Mert nem csak a test változik meg. Hanem az egész viszonyod önmagaddal.
És erről valahogy keveset beszélünk.

Hogy milyen furcsa érzés ott állni egy szekrény előtt reggel, tele ruhákkal, és mégis azt érezni: egyik sem én vagyok már igazán. 

Ott vannak a régi kedvencek. 

A farmer, amiben annyira jól érezted magad. 

A blézer, amitől összeszedettnek tűntél.

A ruhák, amik egy korábbi életedhez tartoztak — amikor még volt időd nyugodtan kávézni, amikor nem volt mindig valaki a karodban, amikor egy outfit kiválasztása nem logisztikai kérdés volt. 

És közben ott van az új valóság.

Hogy olyan felsőt keresel, amin nem látszik meg azonnal a kifolyt gyümölcspüré. Hogy fontosabb lesz, mennyire praktikus egy kabát, mint hogy mennyire "jól néz ki". Hogy egy táska kiválasztásánál már nem az az első kérdés, hogy trendi-e, hanem hogy belefér-e minden. Pelenka, popsitörlő, váltóruha, kisautó, fél kifli.

És közben valahol elveszik az a nő, aki régen örömből öltözött fel.
Szerintem sok anyuka érzi azt csendben, hogy az anyasággal együtt mintha láthatatlanná válna nőként. Mert mindenki a gyereket nézi. Mert praktikusnak kell lenni. Mert kényelmesnek kell lenni. Mert örüljünk, hogy egyáltalán sikerült hajat mosni.

És közben ott van bennünk az igény arra is, hogy szépek akarjunk lenni. 

Hogy önazonosak maradjunk. Csak emiatt sokszor bűntudatot érzünk.

Mintha felszínes lenne azon gondolkodni, hogy hiányzik a régi stílusod. Pedig szerintem ez nem a ruhákról szól.

Hanem arról, hogy próbálod újra összerakni, ki vagy most.
Én például sokáig ragaszkodtam olyan darabokhoz, amik a "régi énemhez" tartoztak. 

Majd lefogyok és újra jó lesz. Majd lesz alkalmam felvenni . Majd megint olyan leszek.

De közben rájöttem, hogy nem visszafelé kell menni. Hanem megismerni azt a nőt, aki most lettem.
Aki már máshogy akar jelen lenni. Aki nem akar egész nap kényelmetlen ruhákban feszengeni csak azért, hogy megfeleljen egy régi képnek magáról. Aki megtanulta értékelni a puha anyagokat, az egyszerűséget, a funkcionalitást — de közben nem akar lemondani önmagáról sem.

És talán ez a legnehezebb része az új életszakaszoknak. Nem az, hogy megváltozik a tested vagy a napirended.
Hanem hogy újra kell definiálnod magad.
És igen, néha ehhez a ruhatár is változik. De nem azért, mert "új emberré kell válni". Hanem mert szeretnéd, hogy az életed kívül is tükrözze azt, ami belül már rég átalakult.

Mostanában egyre inkább azt érzem, hogy nem új ruhákra vágyom. Hanem olyanokra, amikben egyszerre lehetek anya és önmagam.

Te hogy gondolkodsz anyaként az öltözködésről? Mi az a ruhadarab, amiben önazonosan anya és nő is tudsz maradni ?

Segítség az önazonos sítlus kialakításához:

Nézd meg alakformáló nadrágjainkat, hogy komfortosabban teljenek a mindennapok:

Bújj köntösbe és burkold be magad egész nap. Mert miért ne? :) :

Nézd meg hiánypótló ruháinkat és öltözz könnyedén, önazonosan anyaként is: