Foto:  Mészáros Annamária

olvasási idő: 5 perc 

Második baba úton? 

3 félelem, ami szinte minden anyában felmerül – és amit ma már egészen másképp látok

Amikor az első gyermekemet vártam, sok minden ismeretlen volt. 

A második várandósság előtt azonban egészen más kérdések foglalkoztattak.

Már tudtam, milyen egy újszülöttel az élet. Tudtam, milyen a kialvatlanság, a hosszú szoptatások, az állandó készenlét. És már ott volt egy kisember is, akinek ugyanúgy szüksége volt rám.

Talán éppen ezért a második baba érkezése előtt sokkal több félelmem volt, mint elsőre.

Ha most te is a második gyermekedet várod, lehet, hogy a következő gondolatok ismerősek lesznek.

1. "Hogyan fogok egyszerre két gyerekre figyelni?"

Ez volt az a kérdés, ami talán a legtöbbször megfordult a fejemben.

Emlékszem, amikor a várandósság alatt elképzeltem a mindennapokat. Egy újszülöttet szoptatok, a nagyobb pedig unatkozik, sír, figyelmet kér, én pedig képtelen vagyok egyszerre mindkettőjük igényeire reagálni.

Különösen a szoptatások miatt aggódtam.

Az első gyermekemnél egy-egy szoptatás akár 40-50 percig is eltartott. Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy ezalatt mit fog csinálni a nagyobb testvér.

Mi lesz, ha unatkozik?
Mi lesz, ha közben szüksége van rám?
Mi lesz, ha nem tudom megoldani?

A valóság azonban teljesen más lett.

Sokszor a nagyobb mellettünk játszott a szőnyegen. Volt, hogy odabújt hozzánk egy mesekönyvvel, és olvastunk. Máskor beült a földön lévő autós hordozóba, és boldogan ringatta magát lábbal. Emlékszem pontosan ellenkező napi rutinjuk és napközbeni altatási ritmusuk volt. A nagylányom (1,5éves)  már csak ebéd után aludt, míg az újszülött napi 2-3 alkalommal épp a tesó előtt és után...

Volt, hogy a nagytesó mellé feküdtem az újszülöttel-addig szoptattam a kicsit, míg a nagyot álomba simogattam. 

És tudod, mi lepett meg a legjobban?

Valahogy mindig kialakult egy működő helyzet.

Utólag nem tudok felidézni olyan alkalmat, amikor a nagyobb gyermek miatt ne tudtam volna megszoptatni a kisebbet.

Ma már úgy gondolom, hogy a természet ebben is segít. A család fokozatosan megtalálja az új egyensúlyt.

Ráadásul a figyelmet sem lehet patikamérlegen mérni.

A gyerekeknek nem ugyanannyi percre van szükségük. Hanem arra, hogy amikor szükségük van rád, valóban jelen legyél.

Foto:  Mészáros Annamária

2. "Hogyan lehet két gyereket ugyanúgy szeretni?"

Erről kevesebbet beszélünk, pedig nagyon sok anyában felmerül. Amikor az első gyermekemmel várandós voltam, még nem értettem ezt a kérdést.

A második előtt viszont igen.

Ott volt előttem egy kislány, akit elképesztően szerettem. És őszintén nem tudtam elképzelni, hogy ugyanezt hogyan fogom érezni valaki más iránt.

Aztán megszületett a kisbabám.

És rájöttem valamire. A szeretet nem olyan, mint egy torta, amit szeletekre kell vágni. Nem lesz kisebb attól, hogy többen kapnak belőle. Gondolj a saját szeretteidre.

Szereted a párodat.
Szereted a szüleidet.
Szereted a legjobb barátnődet.

Nem ugyanazért szereted őket. És nem is kell sorrendet felállítanod közöttük ez a gyerekeiddel is hasonló a helyzet lesz.

Mindegyikük más személyiség.

Más miatt nevetsz velük.
Más miatt vagy rájuk büszke.
Más módon kapcsolódsz hozzájuk.

De a szeretet nem oszlik meg. Hanem bővül.

3. "Mi lesz, ha nem bírom majd a várandósságot?"

Erre a kérdésre nagyon személyes választ tudok adni. Mert én bizony nem bírtam jól.

Sokkal fáradtabb voltam, mint az első várandósság alatt.

Míg elsőre munka után pihenhettem, addig másodszorra egy energikus kisgyerekkel voltam otthon.

Volt olyan délután, amikor alig vártam, hogy végre lefeküdjön aludni.

És tudod mit? Ez teljesen rendben van. A második várandósság gyakran fizikailag és mentálisan is nagyobb kihívás. A legfontosabb, amit megtanultam, hogy nem kell mindent ugyanúgy csinálni, mint korábban.

Amikor a nagytesó aludt, én is aludtam.

Nem pakoltam. (Nem mindig :) )
Nem mostam ablakot. (Akkor 2 évig nem lett lepucolva az ablak...hát nem tökmindegy?! : )
Nem próbáltam bepótolni a házimunkát. (Mivel folyamatosan egybeérték egymást. Ezt kellett elfogadni)

Pihentem.

És amikor lehetőség volt rá, segítséget kértem. Sokan azt gondolják, hogy segítséget kérni csak akkor érdemes, ha egész napos támogatás áll rendelkezésre. Pedig néha heti egy-két alkalommal egyetlen óra is óriási különbséget jelenthet.

Egy nagyszülő, aki elviszi sétálni a nagyobbat.
Egy barátnő, aki átjön játszani vele.
Valaki, aki egy órára leveszi rólad a terhet.

A második várandósság nem az a korszak, amikor bizonyítani kell, hogy mindent egyedül is meg tudsz oldani.

Foto:  Mészáros Annamária

Amit ma már tudok

A második baba érkezése előtt rengeteg olyan helyzet miatt aggódtam, amely végül magától rendeződött.

Nem azért, mert minden könnyű volt. Hanem azért, mert mi is alkalmazkodtunk, a gyerekek is alkalmazkodtak, és közösen megtaláltuk a saját ritmusunkat.

Ha most a második babádat várod, szeretném, ha tudnád:

Nem kell mindenre előre tudnod a választ.

Nem kell tökéletes tervvel rendelkezned.

Elég, ha lépésről lépésre haladsz.

A többit sokszor valóban megoldja az élet.

Neked mik (voltak) a félelmeid a második várandósságnál? Hogyan lendültél túl? Hogyan oldottad meg? Mit mondanál az akkor önmagadnak?

Írd meg kommentben:

Foto: Mészáros Annamária 

Segítség az önazonos sítlus kialakításához:

Nézd meg alakformáló nadrágjainkat, hogy komfortosabban teljenek a mindennapok:

Bújj köntösbe és burkold be magad egész nap. Mert miért ne? :) :

Nézd meg hiánypótló ruháinkat és öltözz könnyedén, önazonosan anyaként is: